Itt vagyunk: Főoldal Bemutatkozás Helyismereti séták I.
Bekezdések

Helyismereti séták I.

Evangélikus templom - Kossuth u. - Temető

 

Tartalom

Evangélikus templom

Kossuth utca és környéke

Temető

 

Evangélikus templom

Templomunk keletkezésére nézve az első adat egy tanúvallomás 1721-ből, amelyben többen vallják, hogy nagyon régi, István király által alapított épület. (Istvánnak az 1030-1038 közötti időszakban készült II. törvénykönyvében szerepel a közismert „tíz falu építsen egy templomot” kezdetű törvénye.) A későbbiekben felbukkanó írásos adatok és építéstörténeti jellegzetességek fényében akkor vagyunk tárgyilagosak, ha azt mondjuk, hogy középkori alapokon nyugvó templomról van szó. A néha több száz éves leírások elárulnak néhány részletet is a megjelenésére vonatkozóan. Utalást tesznek szentélyére, a sekrestyére, boltozatos kiképzésű belterére. Több forrásban felbukkan egy Mater Dolorosa, vagyis Fájdalmas Szűz freskó. (Elképzelhető tehát, hogy a templomot ennek tiszteletére szentelték fel.) Elhelyezésére nézve azonban ellentmondó adatok vannak: egyesek a templom „elejére” mások oldalfalára, megint mások boltozatára helyezik. A templom itt elősorolt jegyeit a 18. század folyamán veszti el. 1748-ban már csak a sekrestye romjait találják, egy 1773-ban végzett felújítás során pedig külön ki is hangsúlyozzák, hogy a tető alatti falán semmilyen „istenes kép” nem látható. Mindezek miatt sajnálatos, hogy a templomban hivatalos régészeti kutatás, műemlékvédelmi felmérés soha nem zajlott. Mindössze a vakolattól megtisztított falszövetről készült képek jutottak el 2007-ben műemlékes szakemberekhez, akik, ha mértéktartóan fogalmazva is, de további bizonyítékokat szolgáltattak az egykori középkori templom meglétéhez. Legfontosabb megállapításuk, hogy a hosszanti falsíkok keleti és nyugati végződéseinél olyan építészeti eljárás, ún. „kváderköves sarokarmírozás” fedezhető fel, amely leginkább a késő Árpád-kori templomépítészet sajátossága. Mivel ebben az időben ilyen hosszú templomokat egy fázisban nem építettek, ezért valószínű, hogy később, de még a középkorban kibővítették. Ezt látszik erősíteni az a tény is, hogy az épület keleti felén, nagyjából a szentélyzáródástól az első padsorokig a fal vékonyabb, mint hátrébb. Mértékegységben kifejezve ez a kiterjedés nagyjából meg is felel a középkori kis falusi templomok méretének. Ezért nem kizárható, hogy ez a falszakasz volt Bakonytamási legősibb középkori templomának oldalfala.

A templomnak – a fent említett tanúvallomás szerint – az 1711-ben végzett felújítás óta az evangélikus gyülekezet viseli gondját. További felújításokról csak a század második feléből vannak adatok. 1793-ban ezt az egész faluban pusztító tűzvész tette szükségessé. Ekkoriban alakíthatták ki a ma is látható kosáríves záródást, mert ez ennek a korszaknak jellegzetessége. A 19. század közepére állaga annyira leromlott, hogy az istentiszteletekre látogatók már-már testi épségüket kockáztatták. Ezt látva 1856 aratási hálaadó ünnepén Tatay Sámuel lelkész felvetette a templomépítés gondolatát. Elképzelése a hívek áldozatkészségének köszönhetően rövidesen meg is valósult, hiszen 1857 telére már állt az új templom. (Azóta minden év advent második vasárnapjának előestéjén megszólalnak a harangok, a másnapi ünnepen a gyülekezeti elénekli a Tatay szerezte templomszentelési éneket, a lelkész pedig elmondja templomépítő elődje versbe szedett hálaadó imádságát.)  A templomépítés valójában bővítést takart. Az oldalfalak megmaradtak, csupán magasítást végeztek rajta, és a korábban hiányzó torony méretével meghosszabbították nyugati irányban. A templomtest ezzel elnyerte mai arányait.

Essék néhány szó a templom részeiről, berendezéseiről. Mindenekelőtt az evangélikus templomok fő sajátosságaként emlegetni szokott szószékoltárt kell megemlítenünk. A szószékoltárok létrejötte a lutheri reformációnak azon tételében gyökerezik, mely a liturgia középpontjába egyenlő elemként az igehirdetést (szószék) és az úrvacsora kiszolgáltatását (oltár) helyezi. E két helyszín a templom spirituális központja, így eszmei és gyakorlati okból is célszerű egymás közelébe, olyan részre helyezni, ahonnan a gyülekezet jól láthatja. Az első, ilyen elvek szerint készült szószékoltár a 16. század végéről való. Az itt látható szószékoltáron művészettörténetileg legkönnyebben a szószék ragadható meg. Fehér-arany színösszeállításával, díszeivel, vonalvezetésével 18. század végi, copf jegyeket mutat. De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük a leírást a padlószinttől indulva! Az oltár takarásban lévő lábazata ívesen kiszélesedő, téglaépítésű, vakolt, meszelt, közepén egy máltai kereszt figyelhető meg. Az oltáron látható feszületről nincs információnk, az ón és fa gyertyatartókat gyülekezeti tagok adományozták 1795-ben illetve 1864-ben. Az oltármenzán retabló (hátfal) nélkül áll az oltárkép (Jézus a Gecsemáné kertben), melyet 1857-ben rendelt a gyülekezet a győri illetőségű Herz Mihály festőművésztől. (Herznek ismert oltárképe van a rábaszentandrási evangélikus templomban, a kemenesszentmártoni katolikus templomban, az osli templom oltárképét pedig restaurátorként javította.) A kép teremt kapcsolatot az oltár és a karzat magasságában elhelyezett szószék között, melynek kosarát nagyrészt elfedi. A képet két oldalról oszlopok kísérik, fejezetükön egy-egy angyal balról kelyhet, jobbról keresztet tart Jézus alakja felé. A szószékkosár négyszögletes, élei lesarkítottak. Homlokoldali mellvédjének közepén volutadísz (csigadísz), a déli oldalin keretelés látható. A szószékkosár párkánya ívesen előreugró, felső részén fogrovatdísz fut végig. A szószéket a hangvetővel keretes hátlap kapcsolja össze. A hangvető függönyrojt- és fogrovatdíszes párkánya a szószékével megegyező vonalvezetésű. Gúlaszerű testének középen és sarkain volutadíszek találhatók, tetejét kehely koronázza. A szószékoltár lényegében a vele egybeépített lépcsőmellvéddel és rácsos sekrestyével alkot hármas egységet. Utóbbiak vésett, betétes díszítését korábban szegélyező aranyozott léckeretelés az 1993-as renoválás után már nem került visszahelyezésre. A kovácsoltvas úrvacsorakorlátot a leányegyesület készíttette 1920-ban. A szentély márványozásos festése, ahogy a karzatmellvédeké is, 1993-ból való.

Az oltártól balra a szószékfeljáró előtt áll a márvány keresztelőmedence, ami még a régi templomból került áthelyezésre. A rajta szereplő rövidített felirat szerint Németh János készíttette maga költségén, Szakonyi Mátyás alatt 1846-ban.

A sekrestye közelében található bronz dombormű Ihász Lajost, a bakonytamási gyülekezet és a dunántúli kerület egykori felügyelőjét ábrázolja. Halálának századik évfordulóján, 2008-ban állíttatta a gyülekezet, a kerület és az egyházmegyék támogatásával. Ihász Lajos a szomszédos Hathalompuszta, valamint az Ajka melletti Lőrintepuszta birtokosa volt. Már életében is kitűnt áldozatos munkálkodásával, de életművére a koronát azzal rakta fel, hogy több mint kétezer holdas lőrintei birtokát az egyházkerületre hagyta végrendeletében. Második felesége Jókay Etelka, Jókai Mór unokahúga volt.

A csillárok közül az első, tizenkét karú, közadakozás útján került beszerzésre 1864-ben. A nyolckarú hátsót Ihász Lajos szülei, Ihász Imre (szintén gyülekezeti felügyelő) és Artner Karolina adományozták még 1857-ben.

A ma látható padok az 1993-as felújításkor kerültek a templomba. Volutadíszt imitáló bütykös végződésükkel az eredeti, jóval ódonabb, betétes díszítésű padokat kívánják utánozni.

A karzat végében álló orgona eredetéről keveset tudunk. Az biztos, hogy kiváló alapanyagokból, nagy igényességgel készült késő barokk darab. Egy manuálos, nyolc regiszteres hangszer, eredetileg hátuljátszós volt. A gyülekezet a Cziráky grófoktól vásárolta 1843-ban. További érdekessége, hogy az orgonaszekrényben elhelyezett iratnak köszönhetően máig olvasható a vásárlás története. Egyik oldalon prózába, a másik oldalon versbe szedve. A szövegeket az akkori lelkész, Szakonyi Mátyás írta.

A gyülekezet klenódiumai közül legértékesebb egy aranyozott ezüst, L. B. monogrammal jelzett úrvacsorai kehely 1715-ből. A győri gyülekezet adományaként került Tamásiba tűzkársegély címén 1793-ban.

A templomból kilépve, mielőtt megkezdenénk sétánkat, szót kell ejteni külső megjelenéséről is. A templombelső leírásánál úgy fogalmaztunk, hogy a templomtest 1857-ben nyerte el jelenlegi arányait. Nem úgy a torony. Ez ebben a formájában 1947 óta látható. A második világháborúban ugyanis a németek itt rádiómegfigyelő állomást és géppuskaállást rendeztek be, s emiatt a bevonuló szovjet csapatok 1945. március 25-én (virágvasárnap) tűz alá vették a templomot. Nemcsak a tornyot lőtték szét, de a hajó déli falán is károk keletkeztek. Ezt követően a tornyot már nem eredeti formájában állították helyre. Egyrészt hét és fél méterrel megemelték, s itt alakították ki a második toronyszintet. Másrészt nem építették vissza az órapárkányos, hullámtagos (hagymaformájú), barokkot idéző toronysisakot, hanem a jelenleg látható, egyszerű gúlasisak került kialakításra. Az így kivitelezett huszonöt méter magas toronyban három harang található. A legnagyobb két mázsa négy kilós 1857-ben készült Pfistermeister Antal kőszegi műhelyében. Rajta Luther Márton domborműve. Ez a harang hallható volt a Kossuth Rádióban is 2007 karácsony hetében, illetve tavaly, május 19-én. A másik kettő az 1917-ben elrekvirált harangok pótlására készült a soproni Seltenhofer műhelyben 1923-ban. (Sajnálatos, hogy az elrekvirált harangok között volt egy 1642-ből való kisharangja is a gyülekezetnek.)

Az eredetileg a klasszicizáló késő barokk stílusjegyeit magán viselő főhomlokzat a 20. század folyamán egyébként is sokat vesztett díszítményeiből. A falsíkot tagoló négy féloszlopnak, valamint a timpanon benyomását sugalló toronymellvédeknek köszönhetően ma a klasszicista jelleg dominál. A késő barokkból csak az ezeket szegélyező copf füzérdíszes kőurnák, esetleg a félköríves ablakok maradtak hírmondónak. A torony szélein futó lizénák (falsávok) ugyancsak láthatók már a templomról fennmaradt legkorábbi képeken. Korábban a lábazat és az ablakok között faltükrök (tükörkerethez hasonló, álló téglalap alakú vakolatdíszek), az ablakok ívei felett pedig nagyobb ablakfolthatást keltő szemöldökpárkányok tették mozgalmasabbá homlokzatot.  Ezek valószínűleg az 1972-es renoválás során kerültek eltávolításra, amikor is jellegtelen szürke-sárga színezést kapott a vakolat. Az 1993-as felújításkor a sárga főpárkány kivételével az egész épületet fehérre festették. Jelenlegi sárga-fehér összeállítását a 2007-es felújítása során nyerte el. A jobb oldali ablak alá ekkor került tábla a templomépítő Tatay Sámuel, és a középkori templom emlékét megörökítendő.         

 

Kossuth utca és környéke

A templomkertből jobbra indulva az óvodát láthatjuk. Az épület ezt a funkcióját a hetvenes évektől látja el, az akkori lelkész, Ruttkay Levente közbenjárására. Egykor lakóház volt, de az evangélikus gyülekezet a 20. század fordulóján megvásárolta, hogy kialakítsa benne az elemi iskola alsó tagozatát, vagyis a „kisiskolá”-t. A templom oldalában, az óvoda és a gyülekezeti ház által határolt területen tartották a falu millenniumi megemlékezésének szabadtéri programjait 1896. május 9-én. Az ünnep részeként elültettek hét emlékfát is, mindegyiket a hét vezérről elnevezve. Ettől fogva ezt a területet még sokáig millenniumi kertnek hívták. Ma is láthatunk egy emlékfát itt, mely a mellette álló kis kopjafával együtt a 2003-ban Bakonytamásiból indult „Tamási nevű települések találkozójá”-ra emlékeztet.

Maradva az emlékfáknál, szemben, a gyülekezeti ház előtti kis diófát településünk nagy szülötte, Tatay Sándor emlékére ültette a gyülekezet, születésének centenáriumán, a tavalyi évben. A gyülekezeti ház hosszú és viszontagságos építőmunka után 2001-ben került felszentelésre. Elődjében született Tatay Sándor, ahogy azt emléktábláján olvashatjuk. A mellette lévő táblát tavaly avattuk, barátjának, Weöres Sándornak egyik 1935-ös látogatása emlékére. A gyülekezeti ház mellett a polgármesteri hivatalt találjuk. Eredetileg is tanácsházának épült 1969-ben. Ezen a telken azt megelőzően kocsma, szatócsbolt és mészárszék állt, amelyet már a 19. század elején „földes uraság vendég fogadója”-ként írtak le. A helyiek emlékezetében csak Bozzay-kocsmaként él, hiszen a múlt század húszas éveitől a felpéci, evangélikus kisnemesi eredetű Bozzay család üzemeltette. A hivatal előkertjében található kopjafa Steinbach Sándor veszprémi faszobrász alkotása, a 2000-es millennium tiszteletére állíttatta az önkormányzat, a Falvak Kultúrájáért Alapítvány támogatásával.

A községházával átellenben egy üres telket láthatunk. Itt a korabeli Bakonytamási talán legelőkelőbb épülete, a birtokos Batthyány család valamely helyi tisztviselőjének lakása és irodája állott. Építési idejét Tatay Sándor a 18. század második felére tette. A vélhetően városi előképekre támaszkodva, már polgári ízlés szerint épült ún. utcafrontos (kereszt, fordított) ház L alakú alaprajzával valóban kitűnhetett az egyszerű parasztházak sorából. Monumentalitását csak növelte a meredeken égbe törő, ezáltal nagy felületet alkotó cseréptető. Hosszabbik oldala a főúttal párhuzamosan futott, utcai homlokzatán két-két ablak egy ajtót fogott közre. Ennek az a magyarázata, hogy a 20. század fordulóján szatócsbolt működött benne. Méreteiből adódó közösségi jellegét később is megtartotta, hiszen a század közepén ide helyezték a tsz-irodát. Legutoljára ismét lakóházként működött. Utolsó, külföldi tulajdonosa sajnos az enyészetnek adta át, és századunk elején lebontásra került. Pusztulásával fizikailag is, eszmeileg is űrt hagyott maga után a településképen. 

A templomkerítés mellett visszasétálhatunk a hősi emlékmű irányába. A ma is álló kerítés közadakozás útján épült az 1920-as évek végén. Az építés során a korábban lankásan elnyúló templomdombot e fal közé szorították. A földmunkák során sok emberi csont, és járvány emlékét őrző, mésszel leöntött tömegsír is előkerült. Ennek magyarázata az, hogy a 16-17. századig mindenhol a templom köré temetkeztek, csak ekkor kezdtek el hely hiányában, egészségügyi okokból, vagy a templom állagát óvandó a falu szélén, lehetőleg dombos helyen temetkezni. A temetkezés effajta szabályozásáról egyébként elsőként Mária Terézia alkotott rendeletet a 18. század második felében. A templomkertnek ezen az oldalán hármas kopjafát láthatunk. Ezeket a gyülekezet készíttette lelkészeire és tanítóira emlékezve, szintén a 2000. millenniumi évben. Az együttes Schreiner Károly écsi fafaragóművész kezét dicséri.

A hősi emlékművet Vass Viktor szobrászművész tervezete alapján Krausz Simon pápai kőfaragó készítette. 1930. július 6-án került felavatásra nagy részvétel mellett. A második világháború áldozatait soroló oldalán az utolsóként szereplő Jókay Miklós nem más, mint Jókai Mór dédunokaöccse és Ihász Lajos gyámunokája, aki francia hadifogságban szenvedett éhhalált. Az önkormányzat az emlékmű két üresen maradó oldalán helyezte el az 1956-os forradalom 50. és a trianoni békediktátum 90. évfordulójára készíttetett emléktábláját.  Szemben a Kossuth u. 10-es számú szürke, valamint lejjebb a 8-as számú ház utcai homlokzata is, még felvillant valamit a népi építészet tulajdonjegyeiből. Azonban a tetőkiképzés, az ún. lekontyolás, valamint a színezés és a vakolatdíszek már polgári ízlést tükröző későbbi fejlemény. A ház előtt álló két gesztenyefa minden bizonnyal maradéka annak a tíznek, melyet bakonytamási elöljárósága ültetett a meggyilkolt Erzsébet királyné tiszteletére. Az akció országos emlékfa-ültető mozgalom része volt, melyet Darányi Ignác földművelésügyi miniszter indított meg 1898 őszén. Ezekből az emlékfákból majd a kultúrházzal szemben is látni fogunk négyet.

Folytassuk utunkat tovább a temető felé! A templom előtti zöld térséget elhagyva jobbra az üzletsort találhatjuk. Az első rózsaszín épület eredetileg is vegyesboltnak, a Hangya szövetkezet helyi egységének épült. Mellette a kultúrház ízléses felújítása után keveset árul el abból, hogy 1964-ben építették. Előterében kapott helyet a község két neves szülöttének, Tatay Sándornak és Hámory Imre operaénekesnek a domborműve 2010-ben illetve 2009-ben. Mindkettő Kiss László pápai művész-tanár munkája. A Hangulat Büfét követő Mini ABC a háború előtt szintén bolt, Lang László vegyeskereskedése volt.

Lassan leérünk a faluközpontot jelentő, két patak határolta dombról. Szemben a faluközpont képét meghatározó családi ház, folytatásában a Kossuth Csárda, melynek gyökerei a múlt század harmincas éveire nyúlnak vissza. Tulajdonosa ifjabb Tatay Lajos, Tatay Sándor bátyja, Tatay Sámuel esperes unokája volt. 1931-ben kezdte működését, majd 1949-től a hetvenes évekig szövetkezeti büféként üzemelt. A jelenlegi családi ház helyén álló csárdát időközben lebontották, ám az utódok 1991-ben, a ház folytatásában futó gazdasági épületeket átalakítva, újraindították a vállalkozást. Nevét onnan kapta, hogy történetének korai szakaszában falán függött az a dedikált Kossuth-portré, melyet eszméihez való ragaszkodása jutalmául a tulajdonos nagyanyjának küldött az olaszországi emigrációban élő egykori kormányzó.

A telek mögött, a Gyűrűs-patak túlsó partján, a katolikus hívek által 1895-ben emeltetett kőkereszt. Felújítása mostanság fejeződött be a Hathalom Vendégház tulajdonosának anyagi támogatásából. Ehhez a kereszthez fűződik egy ritkaságszámba menő protestáns látomás-élmény, melyet Tatay Sándor örökített meg:

„Volt egy unokabátyám, Gáncs Aladár, aki később a drámai erejű megtérés világhírű szószólója lett a teológusok között. Véle kapcsolatos ez az esemény.

Egy szűnni nem akaró fáradságos nyári napnak lett vége. Az állatok már mind hazaérkeztek. Láncaik csörgése is elült az istállóban, az emberek is jórészt ágyba tértek. Tejeskannák sem zörögtek a lányok kezében az utcán, az anyjuk is régen kiáltott már, ha kísérőjük nehezen távozott a kiskapuból. Csak egy sor legény ült a hídon, olyanok, akik valamilyen okból visszatértek. Ott volt a híd mellett Keservesék boltja. Keserveséknek nem volt kocsmájuk, de pálinkát azért árultak a boltban, míg az nyitva volt. Zárás után pedig kiadták a féldecis üvegcséket az udvari ablakon. A nap bármilyen nehezen is, de jól elült már, elmerültek a nyugati felhőfoszlányok is. Csupán Erdélyiék térre néző tűzfala őrizte valamennyire a nappal emlékét, mint petyekes tuskó éjszakán át az erdőn. Mindig ez a tűzfal hunyt ki utolsónak.

Aladár akkor érkezett ecetesüveggel Keservesék udvarába. Megverte az ablakot. A boltos megtöltötte az üveget, és nem mondta egy szóval sem, hogy miért küldik oda este, akik nappal Langékhoz hordják a pénzüket. Ekkor volt legnagyobb a csend. A kutyák még nem vették hatalmukba a falut. Aladár határozott léptekkel távozott az udvarból, és átment a hídon. Hogy miért ment át, mikor az útja ellenkező irányba vezetett, arra maga sem tudott választ adni később. De átment, és a kereszt felé tartott. A feszület tövéből akkor lángok csaptak fel, és Aladár szózatot hallott.

Akik a hídon ültek, kezükben féldecis üveggel, nem látták a fényt, nem hallották a szózatot. Sőt biztosan emlékeztek, hogy nem égett gyertya sem a feszületet körülfogó kiskertben, ahol pedig a katolikus hívek sokszor gyújtottak gyertyát, de nem ilyen dologidőben. Kiáltást sem hallottak, ahhoz még korán volt, hogy valahol a bakter kiáltott volna. Aladár azonban látott és hallott. Kettőt-hármat lépett hátra – ezt a legények is állították –, és az ecetesüveget elejtette.

Visszaérkezvén üres kézzel egyáltalán nem titkolta a véle megesett csodát, sőt boldogságtól fényes ábrázattal mesélte, és az ő megrázó erejű ébredése később híressé vált. Meghatározta egész pályáját.”

Nem messze a kereszttől, a Kossuth u. 38. alatt találjuk a Hathalom Vendégházat. A szépen felújított ház 1908-ban épült, jellegzetes népi barokk, íves vonalakból képzett oromzattal. Ez a típus egyébként Bakonytamásiban a ritkábbak közé tartozott, egy-két kivételtől eltekintve az egyenlő szárú háromszöget képező csipkés oromzat, vagyis a téglából kirakott „macskalépcsős” tűzfal volt a jellemző. A vendégház a Falusi és Agroturizmus Országos Szövetsége által a legmagasabb szolgáltatást nyújtó kategóriába, a négy napraforgósba sorolt szálláshely. További információk a http://www.hathalomhaz.hu honlapon érhetők el.

A Kossuth u. – Jókai u. elágazásában láthatjuk az önkormányzat által idén felújított Szent Anna Máltai Turistaházat, mely 2006 óta várja – jelképes áron – elsősorban a hátrányos helyzetű pihenni vágyókat. Az épület egykor a katolikus felekezet iskolája volt, majd szolgálati lakásként funkcionált. Vele átellenben a második világháború idején kialakított, Szent Anna tiszteletére felszentelt katolikus templom. Múlt századi leírásakor tartozékai közül a szakértő egy vörösréz barokk kelyhet, valamint az empire stílusú szentségházat emelte ki. Ez szerinte a szomszédos pápateszéri templomból kerülhetett ide, annak belső felújítása után. A szép környezetben elhelyezkedő templomot a pannonhalmi apátság magtárából alakították át. Az apátság ugyanis néhány száz holdat birtokolt a falu határában, s ehhez gazdasági telephelyet, uradalmat is létesített a falu nyugati peremén. Ezt a településrészt ezért helyben csak „Major”-nak nevezték. Az uradalom főként katolikus gazdasági alkalmazottai laktak itt. S ha már itt tartunk, említsük meg a többi településrészt is: a főutcát, vagyis az „Öregutcá”-t, ahol a módos gazdák és zsidó kereskedők éltek, a községházánál nyíló Széchenyi utcát, vagyis a „Dombszer”-t, ahol szintén módosabb gazdák laktak, valamint a főutca vonalától délre elhelyezkedő, Árpád, Erzsébet és Batthyány utcákból összetevődő „Mazá”-t, ahol zsellérek éltek. Az ősi településmag egyébként könnyen felismerhető kanyargós útjairól. Az újabban kiépített nyílegyenes utcák, a „telep”-ek értelemszerűen a falu szélén találhatók. Az itt álló eredeti házak javarészt a húszas évektől az ötvenes évekig épültek az Országos Nép- és Családvédelmi Alap, valamint a Falusi Kislakásépítő Szövetkezet típustervei alapján.

A turistaháztól már nem kell sokat gyalogolnunk, hogy elérjük a temetőt. A köszöntőtáblánál három házhelynyi elegyengetett területet láthatunk. Itt az önkormányzat a jövő évben emlékparkot fog kialakítani a község 750 éves évfordulója tiszteletére. A településnév-táblánál nyílik a temető gyalogos bejárata. Mielőtt azonban belépünk a kiskapun, tekintetünket tartsuk még egy pillanatra a bal oldalon. Az út mellett a helyi cigány kisebbségi önkormányzat által 2004-ben emelt cigány holokauszt emlékművét láthatjuk, mögötte a domboldalban a zsidó temető. Önkormányzatunk és a zsidó hitközség tárgyalásainak eredményeképpen a temetőkerítés a közeljövőben meg fog újulni. A héber feliratos sírok között 1947 óta áll egy emlékmű a holokauszt helyi áldozatai tiszteletére. Bakonytamásiban a zsidó lakosság különben nem volt számottevő, a legmagasabb népesség harminc-negyven fő között mozgott az 1880-1910 közötti időszakban. Ez a szám öt-hat családból tevődött össze, s az összlakosság valamivel több mint három százalékát tette ki. Az 1941-es statisztika szerint tizennégyen vallották magukat zsidónak.

 

Temető

Lépjünk most már be a temetőbe! (Temetőtérkép itt) Bakonytamási lakossága felekezetileg elkülönülten temetkezett. Történelmileg az evangélikusság volt a nagyobb, amit jól tükröz a temetőben elfoglalt aránya is. A téglalap alakú területből fekvő L alakot foglal el az evangélikus rész, míg a katolikus temető fent, a víztorony előtti részen található. Sajnos a falu egyre gyorsuló ütemben költözik ki a sírkertbe, aminek eredményeképpen a két felekezet sírjai lassan egymásba érnek. Itt, a domb alján a még álló legrégebbi sírköveket láthatjuk, közöttük néhányat még a 19. század első évtizedeiből. A kerítéstől nem messze nyugszik Mazai Vági Márton 1848-as közhonvéd. A másik, még fellelhető szabadságharcos sírban Németh Imre pihen, közel a dombtetőhöz, a betonsírok előterében. Ha elindulunk a dombon, jobbra láthatjuk Csányi Lajos tanító sírját. A Csányi család több generációs tanítócsalád volt Bakonytamásiban. A dinasztiát megalapító Csányi Mátyás 1837-ben került a faluba a Fejér megyei Nagyvelegről.

Balra – ahogy a tábla mutatja – a Tatay család sírkertje. A családból kikerülő lelkészek (Szakonyi Mátyás, Tatay Sámuel, Tatay Lajos) 125 évig pásztorkodtak a bakonytamási gyülekezetben. Mindjárt elöl láthatjuk Tatay Sándor és felesége badacsonyi bazaltból faragott sírkövét, melyet 1996-ban avattak fel. Hátrébb kiemelkedik a nagyapa, Tatay Sámuel esperes obeliszkje, rajta Tatay Lajos és Szakonyi Mátyás névtáblájával. A család halottai idővel már nem fértek az alacsony kerítéssel övezett sírkertbe, ezért azon túl kezdtek el temetkezni. 

A temetőben régebbi sírok a gyalogúttól jobbra elterülő keskeny részen találhatók még, míg a következő dombon indul a temető újabb része, az 1960-as évektől divatba jövő beton és műkő sírokkal.

Induljunk el az első elágazásnál balra, a ravatalozó irányába! A kútat elérve, ha jobbra nézünk, kissé távolabb a katolikus temetőt láthatjuk. A falu katolikusságának síremlékei mellett öt második világháborús hadisírt is találhatunk itt, melyeket a 2000-es évek elején egységes küllemben felújítottak. (A felső kapunál, az evangélikus temetőben is található egy hadisír, mely azonban nem került felújításra.) Ha tovább folytatjuk utunkat, elsőként a temető egyetlen, 1967-ben állított keresztjét érjük el. Tőle nem messze áll a harangláb, melyet hiánypótló jelleggel, 2007-ben állíttatott az önkormányzat. Ugyancsak az önkormányzat bővíttette ki kegyeleti térrel az 1966-ban épült ravatalozót, valamint építtetett kerítést 150 méter hosszan, 2004-2005-ben. A ravatalozó körül jelenleg is munkák folynak. Elkészült már az út térkövezése, tovább szépül a kegyeleti tér, ezenkívül kolombárium kerül elhelyezésre. Jobbra, a víztorony és a főút közötti erdős területen is temető volt korábban. A költői hajlamú Tatay esperes jóvoltából verses sírkövek is akadtak itt. Közülük ismerjünk meg most kettőt, ezzel zárva le a templomtól a temetőig tartó helytörténeti barangolásunkat:

 

Sági Péter, Sándor Sára,

Ide négy magzatot zára.

Mihál, Juli, Pál, Sámuel,

Hat hét alatt költöztek el.

 

Egy másik:

 

Itt nyugszik Sági Péter,

Élt negyvenhat esztendőt,

S midőn még több időt remélt,

Gyorsan meglepte őt

Hű munka közben a halál.

Boldog, kit az Úr így talál.

Megh. 1873. nov. 13.

Emeltette az emléket

Sándor Sára, a hű nő,

Ki vágy e sírnak nyugalmára.

  

 

Az ismertetőt írta: Németh Tibor könyvtáros, helytörténetkutató

2011. szeptember

 

  

 

 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
« 2017. szeptember »
szeptember
HKSzeCsPSzoV
123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930