Hámory Imre (Bakonytamási, 1909. június 9. - Budapest, 1967. november 12.) operaénekes. A tanítóképzőt Kalocsán végezte, majd néhány évig az egyik fővárosi iskolában tanított. Közben két évig énekelni tanult. 1933-ban a Fráter Lóránd Társaság nótaolimpiáján ezüstkoszorút nyert. Megszakított énektanulmányait a Zeneakadémián Székelyhidy Ferenc tanítványaként fejezte be. Az Operaháznál Radnai Miklós előbb ösztöndíjasként, majd magánénekesként szerződtette. 1934-ben mutatkozott be Petur bánként (Erkel F.: Bánk bán). 1945-ig, majd 1957–1965 között az intézmény tagja. 1946–57-ben a debreceni Csokonai Színház magánénekese volt. Repertoárján lírai bariton- és karakterszerepek egyaránt szerepeltek. F.Sz. Posa (Verdi: Don Carlos); Melitone (Verdi: A végzet hatalma); George Germont (Verdi: Traviata). A budapesti Mátyás Templom magánénekese volt. 1938-ban, a Margitszigeti Színpadon játszotta a János Vitéz c. daljáték címszerepét, még ebben az évben jelentős filmszerepeket is kapott (A leányvári boszorkány, Borcsa Amerikában). Beérkezett művészként sem lett hűtlen a nótaéneklés műfajához. Hanglemezek és rádiófelvételek őrzik emlékét. 1999-ben Köztársasági Elnöki Aranyérem posztumusz kitüntetésben részesült, 2009. május 8. óta Bakonytamási Község posztumusz díszpolgára. Irodalom: A magyar muzsika könyve. (Szerk.: MOLNÁR Imre.) Bp. 1936. - LESZLER József: Nótakedvelőknek. Bp. 1986. Forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon (mek.oszk.hu), Veszprém Megyei Életrajzi Lexikon (mek.oszk.hu).

Tatay Sándor (Bakonytamási, 1910. május 6. - Budapest, 1991. december 2.) író. 1935-ig élt Bakonytamásiban, majd Badacsonyban telepedett le. Közben Szabó Pállal szerkesztette a Kelet Népe c. folyóiratot. Több regényének témája a két világháború közötti magyar társadalom ellentmondásossága. Műveinek egy jelentős részét a szülőfaluban eltöltött évek élményei ihlették. Ifjúsági regényei máig népszerűek. Forgatókönyvírója a Ház a sziklák alatt c. filmnek, mely elnyerte a san francisco-i filmfesztivál nagydíját. Munkásságáért háromszor kapott József Attila-díjat, életművét 1991-ben Kossuth-díjjal ismerték el. Szülőfaluja temetőjében nyugszik. Műveiből: Zápor. Bp. 1941. - Ének a szőlőhegyről. Pécs, 1955. - Ház a sziklák alatt c. novella és filmforgatókönyv. - Simeon család. 1-4. Köt. Bp. 1955-1964. - Fehér hintó. Bp. 1960. - Kinizsi Pál. Bp. 1960. - Szülőföldem a Bakony. Bp. 1967. - Lyuk a tetőn. Bp. 1980. - A szezon vége. Bp. 1992. Irodalom: WEBER Antal: - = Kortárs, 1962. - BERTHA Bulcsú: Interjú -ral. = Jelenkor, 1972. 12. sz. - VARGA Domokos: -. = Látogatóban. Bp. 1971. - FONAY Tibor: -.= Emberek a tájban. Nemesgulács, 1989. - FODOR András: Két kirándulás Badacsonyba. = Új Hor, 1991. 3. sz. -Immár elbocsátjuk őt..." - eleven emléke. = Új Hor, 1992. 1. sz. - TAMÁS István: Iró a sziklák alatt. = Új Hor, 1992. 5-6. sz. - PACSUNÉ FODOR Sára: Várpalota helytörténeti kézikönyve. Várpalota, 1993. - TAMÁS István: Emlékek -ról. = Somogy, 1997. 5. sz. Forrás: Veszprém Megyei Életrajzi Lexikon (mek.oszk.hu)

Ördög A. Róbert (Tököl, 1982. március 1. - ) költő. Alig pár hónapos korában állami gondozásba került. Több nevelőotthonban élt, majd tíz évesen megismerte későbbi, jelen, - és reméli, végleges otthonát Bakonytamásin. A győri Révai Gimnáziumban érettségizett, majd 2007-ben a Magyar Író Akadémia szépírói tagozatán szerzett oklevelet kiváló minősítéssel. A pápai Jókai Mór Művelődési Központ munkatársa 2006 májusától, ahol kulturális asszisztensként tevékenykedik. Három verseskötete jelent meg. 2003-ban a Lelencdalok-versek a Nagy Szivatásról-, 2004-ben a Repeszek, s a harmadik 2007-ben, Csontvázlíra I. címmel – Budapesten az Ünnepi Könyvhéten jelent meg, amelyet alberty Bozzay Anna, Adorján Gyuláné nevelőanyja emlékére írt. Több irodalmi folyóiratban publikált, a Kossuth Rádióban énekelt verseivel is bemutatkozott. Igazi kötődése a Veszprém megyei Új Horizont kulturális folyóirattal alakult ki. Új kötetén dolgozik, ezt 2008-ban szeretné megjelentetni. A pápai Jókai Mór Művelődési Központ számára olyan szellemi bázis, ahol szép, emberi munkát végezhet. E körben elégedettnek, boldognak érzi magát. 2004-től tagja a Fiatal írók szövetségének és az Irodalmi Rádiónak. A költő előkészületben lévő művei: színdarab, próza, vers és mese.
 
Publikációi: Internet, - A 6468. napon c. verse „a lélekbe bement a dózer” főcím alatt (2000, Napló – Vp.megyei napilap). , - „Győr Tehetséges Ifjúságáért” – éves díj (2003), Alkotói ösztöndíj – Hiller István Kulturális miniszter támogatása, Nka – A Repeszek megjelenésére (2004), Új Horizont – Kulturális Folyóirat XXXIII. Évfolyam, 2005. 6. szám a költő művei és Szigeti L. Sándor irodalomtörténész, egyetemi tanár recenziója Ördög A. Róbert művéről, Új Horizont –„Sorsunk és Jellemünk – Kortársak otthonról, közérzetről, jővőképről” (Főszerkesztő: Raffai István) Keresztury Dezső emlékének a Balaton és a Bakony alkotói 291. old., „Űzi őket idő, ember, mégis élnek /Változó Világ-interjú* Ördög A. Róberttel, A Somló c. verse – a pápai Borfesztivál keretében, A Jókai Mór Művelődési Központ rendezvényén (2006), Énekelt versei: József Attila emlékév (2004) A Magyar Költészet napján – (2006) Pápa, Borbély Lajos művésztanár kiállítás megnyitóján, Székesfehérvár (2006), MÍA – „Mestereink nyomában” /Elbeszélés, Dráma, Esszé – Kornis Mihály szemináriumi csoportja: Ördög A. Róbert: Nem panasz zokogó szavam 74. old., Kellei György recenziója önálló kötetében (2007).

Berki Csaba (Pápa, 1969. április 14. - ) erőemelő, fekvenyomó Európa-bajnok (2005, 2006). Általános iskolai tanulmányait Bakonytamásiban, illetve Pápateszéren végezte. Korán megmutatkozott a sport iránti szeretete, már ekkor több sportversenyen indult, és mindig szép eredményeket ért el. A súlyemelést 1987-ben kezdte Pápán, a Húsos Kinizsi Sportegyesületben. Súlyemelésben nem ért el komolyabb eredményeket (országos II., csapatban MB II. bajnokság). A katonaidő alatt sportszázadba került, így nem kellett abbahagynia az edzést. A katonaság után kezdett el foglalkozni az erőemeléssel, fekvenyomással, szintén a Húsos Kinizsi SE tagjaként. Eredménye: országos II. 75 kg-ban. Ezután pár évig felhagyott a versenyzéssel, de az edzést azért folytatta a Bakonytamásiban kialakított edzőteremben. 2000 környékén ismét komolyabban kezdett foglalkozni az edzéssel és a versenyekre való felkészüléssel. Több hazai és külföldi versenyen indult eredményesen. Kiemelkedő eredményei: Balaton Kupa, Országos Bajnokság, 2004 – Szerbia EB (2,5 kg-mal csúszott le a dobogóról), 2005 - Mosonmagyaróvár EB I. helyezés 277 kg-mal (amit a versenyen nyert aranyérmen kívül a bakonytamásiak egy szép kupával is jutalmaztak), 2006 – Ausztria EB (profi verseny) I. helyezés. Itt Sub Masters Európa-csúcsot állított fel, amit azóta is tart. Jelenleg Tapolcán él. 2007-ben Tapolcán megkapta az Év Sportolója díjat. Két év kihagyás után újult erővel készül az újabb versenyekre, kihívásokra.

Horváth Sámuel (Nemeskér, 1753. március 15. - ?, 1826.) evangélikus lelkész. 1798 és 1809 között szolgált Bakonytamásiban. Tanulmányait Csernyén, Várpalotán, Pozsonyban (két és fél évig), Nemeskéren (egy évig) és Sopronban (nyolc évig) végezte. 1776. május 2-án a wittenbergi egyetemre iratkozott be hallgatónak. Két év elteltével hazajött, és 1778 végén várpalotai, 1783-ban gyönki, 1787-ben nagygeresdi, 1798-ban bakonytamási lelkész lett. A pesti zsinaton pótképviselő volt. Művei: Az úrasztalához járulóknak oktatásuk. (Győr, 1790.) Keresztyén ABC. (Uo. 1796.) A hétnek minden napjaira való reggeli és estvéli imádságok (Rosenmüller Gy. J. és mások után). (Uo. 1799.) Imádságos könyv… a közönséges istentiszteletre és az időnek s különféle eseteknek környülállásaira. (Uo. 1799.) Írt továbbá búcsúztató verseket a Csáfordi Tóth Pál kimúlásakor (1790.). Az ő följegyzései nyomán írta meg a várpalotai egyház történetét Farkas Mihály (1881.). Forrás: Zoványi Jenő: Magyarországi Protestáns Egyháztörténeti Lexikon. Budapest, 1977. 266. p.

Ihász Lajos (Hathalom, 1850. június 12. – Lőrinte, 1908. december 6.) földbirtokos, egyházkerületi felügyelő, főrendiházi tag. Középiskoláit Pápán és Sopronban végezte. Jogot tanult Pozsonyban és Pápán, mezőgazdászatot a keszthelyi Georgikonban és a magyaróvári Gazdasági Akadémián, ahol oklevelet is szerzett. Tanulmányai végeztével előbb Lőrintén, majd Hathalmon gazdálkodott, mintagazdaságokat hozott létre. Birtokainak köszönhetően tagja lett a vármegyegyűlésnek. Első házassága Perczel Mór honvédtábornok unokahúgával, Perczel Erzsébettel sikertelen volt. Másodszorra Jókai Mór unokahúgát, Jókay Etelkát vette feleségül 1889. június 30-án. Fiatal korától buzgó munkása az evangélikus egyháznak. Előbb a gyülekezet felügyelője Ajkán és Bakonytamásiban, majd zalai egyházmegyei felügyelő és a Dunántúli Gyámintézet elnöke, legvégül Dunántúli Egyházkerületi felügyelő 1899-től. Utóbbi tisztség hozadékaképpen lett tagja az országgyűlés főrendiházának 1901. március 23-án. Tenyészmarháit az ezredéves kiállításon kiállítási éremmel, terményeit az 1900. évi párizsi világkiállításon aranyéremmel díjazták. A király a maga alapította Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntette ki. Végrendeletében 3000 holdas lőrintei birtokát a Dunántúli Evangélikus Egyházkerületre hagyta. A hathalmi családi temetőben nyugszik. Forrás: Országgyűlési Almanach 1905-1910. 46-47. p.; Bognár Endre: Ihász Lajos életrajza. In: Emléklapok a Dunántúli Ág. Hitv. Ev. Egyházkerület által az 1908. évi deczember 6-án elhunyt felügyelőjének ihászi Ihász Lajos urnak emlékére 1909. évi márczius hó 17-én Pápa városában rendezett gyászünnepélyről. Pápa, 1909. 3-7. p.

Jókay Etelka, Ihász Lajosné (Ekel, 1852. október 27. – Lőrinte, 1939. július 17.). Ihász Lajos második felesége, Jókay Károly lánya, Jókai Mór unokahúga. Házasságkötése után 1889-től a 20. század első éveiig élt Hathalmon, amikor is Lőrintére költöztek. Tárcái jelentek meg a Fővárosi Lapokban és a Pápai Lapokban, regényfordítása a Nemzetben. Etelka néven publikált. Az ezredéves kiállításon kézimunkájáért elismerő oklevélben részesült. Műve: Emlékek br. Vay Miklósné Adelsheim Johanna báróné leveleiből. Budapest, 1888. Forrás: Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. XV. kötet. Budapest, 1993. 771-772. p.; Veszprém (újság) 1896. november 21. 2. p. Kép: lorinte.extra.hu - Domján János.

Jókay Károly (Révkomárom, 1814. május 3. – Hathalom, 1902. december 19.) városi árvagyám, Komárom vármegye főszolgabírája. Jókai Mór bátyja volt. Idős éveit Hathalmon töltötte. A gimnáziumot szülővárosában, a jogot Pápán végezte. Pesten nyert ügyvédi diplomát, és 1849 októberéig Komáromban tevékenykedett. Az abszolutizmus ideje alatt ekeli birtokán gazdálkodott, az alkotmány helyreállítása után megyei főszolgabíró lett. Neje halála után birtokára vonult, de Komáromban is lakott. Etelka lánya és Ihász Lajos 1889. évi házasságkötése után röviddel hozzájuk költözött Hathalomra, és haláláig velük élt. Cikkei jelentek meg a Pesti Hírlapban és a Komáromi Lapokban. Forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. V. kötet. Budapest, 1897. 536. p. Kép: lorinte.extra.hu - Domján János.

Jókay-Ihász Miklós Móric, Dr. (Budapest, 1892. április 29. – Szombathely, 1945. február) földbirtokos, országgyűlési képviselő, felsőházi tag. Jókai Mór unokaöccsének, ifjú Jókay Mórnak és az ógyallai csillagász Konkoly-Thege Miklós nevelt lányának, Madarassy Rózának a fia. Szülei halála miatt korán árvaságra jutott, ám nagynénje, Jókay Etelka férjével, Ihász Lajossal örökbefogadták és Hathalomra költöztették. A Pápai Református Kollégiumban kezdte tanulmányait, a Budapesti Tudományegyetemen jogi doktorátust szerzett, mezőgazdasági tanulmányokat folytatott Debrecenben és Halléban. Nevelőapja végrendeletében ráhagyta a hathalmi birtokot, ezért vette fel az Ihász nevet is. Itt és a nevelőanyja haszonélvezetében lévő Lőrintén gazdálkodott, közben szolgabíró és tiszteletbeli főszolgabíró volt Devecserben, tagja volt a vármegyegyűlésnek és több, a birtokos gazdákat támogató szervezetnek. Kun Béla országlása idején a veszprémi börtönben túszként tartották fogva. A Pápai Református Egyházmegye 1925-ben gondnokává választotta. 1926 és 1932 között a nagyvázsonyi választókerület országgyűlési képviselője volt, 1939 májusától a felsőház tagja. Nevéhez fűződik a balatonfüredi Jókai-villa visszavásárlása. Forrás: Kun Andor-Lengyel László-Vidor Gyula (szerk.) Magyar Országgyűlési Almanach 1927-1932. Budapest, é. n. 154-155.; Haeffler István (szerk.) Országgyűlési Almanach az 1939-44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940. 481-482. p.; Jókay Lajos: Jókay utódok a világban. In: Huszár János (szerk.) A pápai Jókai Kör emlékkönyve 1893-1993. Pápa, 1993. 127-134. p. Kép: lorinte.extra.hu - Domján János.

Kakas Aladár János (Magyarbél, 1900. május 13. - Székesfehérvár, 1985. január 7.) plébános, címzetes esperes. Pápateszér plébánosaként gondozta a bakonytamási fíliát, ahol nevéhez fűződik a katolikus templom építési munkálatainak befejezése 1944-ben. A gimnáziumot Pozsonyban végezte. A teológia elvégzése után 1923. június 17-én szentelték pappá. Káplánként szolgált Gelsén, a budapesti Regnum Marianum plébánián, Babócsán. Plébánosként Ajkán, majd 1942 decemberétől Pápateszéren, plébánoshelyettesként 1945-től Mesztegnyőn. Egyházközségeiben jelentős építőmunkát végzett mind lelki, mind fizikai értelemben. A címzetes esperesi címet 1967. május 10. óta viselte. Életének utolsó éveit a székesfehérvári Papi Otthonban töltötte. Forrás: Pfeiffer János: A veszprémi egyházmegye történeti névtára (1630-1950). München, 1987. 561. p.

Stenger Gyula Albert (Kup, 1876. október 1. - Szombathely, 1942. május 24.) plébános, ferences szerzetes. Pápateszér plébánosaként gondozta a bakonytamási fíliát, ahol nevéhez fűződik a katolikus templom építési munkálatainak megindítása. A gimnázium első négy osztályát a pápai bencéseknél, a második négy osztályt a veszprémi piaristáknál végezte. A teológia elvégzése után 1899. június 30-án szentelték pappá. Káplánként szolgált Mernyén, Tapsonyban, Somlószőllősön, Devecserben, Bakonyszücsön. Plébánosként Marcaltőn, Csóton, majd 1920-tól Pápateszéren. 1930. június 29-én a búcsúszentlászlói ferences rendházba vonult. Innentől kezdve Pater Albert néven hitszónokként és népmisszionáriusként szolgált Szombathelyen, Esztergomban, Zalaegerszegen, ismét Szombathelyen, Budapesten, újra Szombathelyen. Forrás: Pfeiffer János: A veszprémi egyházmegye történeti névtára (1630-1950). München, 1987. 937. p.

Tatay Sámuel (Répcelak, 1823. október 11. – Bakonytamási, 1893. február 3.) evangélikus lelkész, esperes. 1848-tól haláláig szolgált Bakonytamásiban. Tanulmányait Nagybarátin, Győrben és Sopronban végezte. Tanult jogot, majd teológiát Sopronban és egy évig Bécsben. A papi vizsgát 1847-ben tette le Kőszegen, ezután segédlelkészként Bakonytamásiban és Beleden szolgált. 1848 tavaszán beszédet mondott a veszprémi nemzetőrség megalakulása alkalmából, később, a szabadságharc idején nemzetőrnek sorozták be. 1851-től kapcsolódott be az egyházigazgatás jogi ismereteket igénylő területeinek munkájába; 1868 januárjában a Veszprémi Evangélikus Egyházmegye esperesnek választotta meg, mely tisztséget haláláig viselte. Az egyházmegye négy fős delegációjának tagjaként részt vett Budapesten a Magyarországi Evangélikus Egyház 1891-től kezdődött zsinatán. Nevéhez fűződik a bakonytamási evangélikus templom kibővítése 1857-ben. Forrás: Evangélikus Országos Levéltár (EOL), Canonica Visitatio, Dunántúl, 66. 1870. Veszprémi Egyházmegye; Szabó Lajos, H.: Pápa és környéke 1848-1849. Pápa, 1994. 80-83, 143. p.; Thébusz János: A magyarországi ág. hitv. ev. egyház 1891-94-iki országos zsinatának története. Budapest, 1895. 47. p.

Váli Mari, Peti Józsefné (Komárom, 1840. november 17. – Lőrinte, 1915. május 17.) emlékiratíró. Jókai Mór unokahúga. Korán özvegységre jutott, majd unokatestvérének, Jókay Etelkának Ihász Lajossal 1889-ben kötött házassága után röviddel Hathalomra költözött. Itt Jókay Etelkával, Jókay Károllyal és Jókay Miklóskával alkotta Ihász Lajos családját. Hathalomról a családdal együtt Lőrintére költözött a 20. század első éveiben. Még nagybátyja életében elkezdte írni visszaemlékezéseit, amelyekben Jókai hétköznapjait, családtagjaihoz való viszonyát örökítette meg jó megfigyelőképességgel. A terjedelmes kézirat eredetije az OSZK-ban, másolata a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeiben (Pápa) található, csak szemelvények jelentek meg belőle. Műve: Emlékeim Jókai Mórról (sajtó alá rendezte Lukácsy Sándor, Bp., 1955). Irodalom: Nagy Miklós: V. M. (Irod. tört. 1957.) Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990. (mek.niif.hu) Kép: lorinte.extra.hu - Domján János.

Kovács Ferenc (Győr, 1938. december 14. - ) bányamérnök, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Okmányai szerint Győrben született, azonban szülőhelyének a Bakonytamásihoz tartozó Gerencsérpusztát tekinti. 18 éves koráig lakott itt, ahol édesapja a Pannonhalmi Apátság helybeli uradalmának gazdája volt. Általános iskolai tanulmányait Bakonytamásiban, a középiskolát a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban végzete. 1957-ben került a Miskolci Egyetemre, bányaművelő, bányamérő szakokra jelentkezett. 1963-ban tanársegéd, 1966-ban adjunktus, 1970-ben egyetemi docens lett. Az idők folyamán tanszéke mellett az egyetemen is fontos tisztségeket töltött be. Így volt dékán, rektorhelyettes, majd rektor. 1993 óta az MTA rendes tagja. Díszdoktora több külföldi egyetemnek, a szomszédos országoktól Kanadáig, Japánig. Lakó- és munkahelyéhez, hivatásához kötődő számos díja, kitüntetése mellett kétszer kapta meg a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, utoljára 2009-ben. Forrás: Bányászat és Geotechnika. A Miskolci Egyetem Közleménye. A sorozat, Bányászat, 75. kötet. Dr. h. c. mult. Dr. Kovács Ferenc 70. születésnapjára. Miskolc, Egyetemi Kiadó 2008. 9-23. p.; Wikipédia.